Harmadik közös albérletünk, avagy élet az egérlyukban

Miután karácsony előtt elköltöztünk a rémségek házából, egy jóval kisebb lakásban találtuk magunkat. 
Természetesen ezt is egy ismerős által sikerült fellelnünk, de köszönet ebben sem volt.  De legalább száraz volt (első látásra). Éppen kifogtunk ugyanis egy olyan decembert, amikor három hétig köd volt és eső. Szellőztetésnek így sok értelme nem volt, és penészedni kezdtek a falak. Sajnos a ruhák mosás utáni szárítása nem ment a szokásos módon, így a lakásban, pontosabban a szobánkban zajlott, növelve a párásságot, a penészesedést. Tehetetlenek voltunk, de vettünk penész elleni spray-t és azzal legalább látszólag megoldódott eme problémánk. 
Nos a lakás egy kb 30 nm-es egy szobás, konyhás, fürdőszobás egérlyuk volt. Viszont drágább volt az előző, 100 nm-es háznál. Mindjárt egy ismerős problémával találtuk szemben magunkat, nem volt jó a tűzhely. Ezekkel ugyanis ezek szerint mindenütt baj lehet, mert előző albérleteinknél mindenütt rosszak voltak. A tulaj végül panaszunknak eleget téve kicseréltette, igaz a szállítást gyalogosan nekünk kellett megoldani, éppen úgy mint a cserét is. A régi tűzhely alatt jól odaszáradt macskaszar volt. A gáztűzhely gázcső helyett egy rozsdásodó vízcsővel volt bekötve, de ez így is maradt, mert a tulaj nem akart már többet áldozni rá. 
Az ablakokon csak akkor nem fújt be a szél, ha éppen szélcsend volt, hideg volt a konyha mint a hűtőkamra. Szerintem egy hónapig a hűtő nem is kapcsolt be. Bediktálós volt az összes közmű, s a tulaj hozta is rendületlenül havi három-négy alkalommal a csekkeket érkezési sorrendbe, természetesen minden bejelentés nélkül, s ha éppen otthon nem talált, a munkahelyen zaklatott a csekkekkel, nem érdekelvén őt, hogy ott mi dolgozunk. Ha kiment külföldre a gyerekéhez, még a havi törlesztőrészletét is mi kellett feladjuk a bankba, amivel tartoztak a banknak. Nem tudtuk elérni probléma esetén, s pl a wc tartály Jakab szelepének a pár ezer forintos tételét sem akarta kifizetni. 
Az öreglány becsületének is híja volt, de emberségének még inkább. Tudta, hogy nem megy valami jól nekünk anyagilag, ennek ellenére átvert egy alkalommal tízezer forinttal. ez történt úgy, hogy jött az albérleti díjért, s miután megkapta, elment, majd telefonált, hogy tízezerrel kevesebbet kapott, s azért vissza fog jönni. Ugyan biztos voltam benne hogy eltette a pénzt, láttam is, de keresgéltem én is, hátha kint felejtette a pénzt. Nem volt sehol, így mondtuk neki, hogy nálunk nincs pluszban tízezer. ő ragaszkodott az ő mondókájához, s a kedvesem unszolására a békesség kedvéért adtunk neki újból tízezer forintot. Ugyanis probléma esetén nála lármázott a munkahelyén, s inkább veszítettünk ennyit, mint sem ott balhézzon a munkatársaink, főnökeink előtt. Még annyi sem volt benne, hogy ha elhagyta, kirántotta valahol, hogy azt mondja, fele-fele a veszteség. neki kellet amit eltüntetett.  
Miután jött a jó idő, kicseréltette a konyhaablakot műanyagra, s a bejárati ajtót is. Ugyanazon az oldalon lévő kis méretű fürdőszoba ablakot és a szobánk ablakát nem cserélte ki. Hívatott egy alkoholista öreget aki kifestette a konyhát, fürdőszobát, előszobát, de az inkább bohóckodás volt mint munka,ezt is úgy intézte hogy a városban lévő program kellős közepén haza kellett mennünk emiatt azonnal. 
Másik bosszantó dolga az volt, hogy a ház padlás tárolójából lehozatott hasznavehetetlen dolgokat a teraszra, felvitetett dolgokat, szóval ott lakásunk ideje alatt számtalanszor fel-le pakolgattuk a lomjait.Amit ő a saját házából kidobott mert újat vett, azt mind hozzánk hordta ,például egy teljes nagy konyhaasztalt 6 székkel be akart erőszakolni a 4 négyzetméteres konyhába,és hasonló dolgok. A hűtője belül büdös volt, s vennünk kellett magunknak egy hűtőt, hiszen az élelmiszerek folyton bebüdösödtek, s nyáron nem is tudott 12 fok alatt hűteni. 
Volt egy nagyothalló szomszédunk, aki úgy hallgatta a tévét hogy ha éppen egy csatornát néztünk, mi akár le is némíthattuk volna a mi tévénket. Az utcán a turisták lármája hónapokon keresztül kiborító "élmény" volt. Szóval volt baj rendesen, de a legnagyobb baj mégis az volt, hogy nagyon-nagyon kicsi volt a lakás, s egy szobában voltunk minden dolgunkkal, hárman. Ez nagyon nyomasztó volt. Mi alapjában véve olyan emberek vagyunk akik azt vallják, hogy minden mindegy, csak egészségesek legyünk, és együtt legyünk,de ami sok az sok. Így most egy kedves ismerősünk révén egy másik albérletben vagyunk. Természetesen az egérlyukban is a teljes hónapot ki kellett fizetnünk és finoman célzott rá a tulaj hogy takarítsunk ki és menjünk a fenébe ,mert aznap már új jelentkezők jönnek.Így ez most a negyedik közös albérletünk ,de ez már egy másik történet...

Következő rész : negyedik közös albérletünk (későbbi időpontban, még várjuk a meglepetéseket..)