Albérleti őrületek sora melyek összegyűltek, most megírásra kerülnek.
Rajtunk kívül álló okok miatt nem egészen másfél év alatt most a negyedik albérletünkbe kényszerültünk költözni. Az elsőnél azt gondoltuk, kissé mellé fogtunk, a másodiknál még inkább, a harmadik sem stimmelt, és a negyedik sem tökéletes.
Az első közös albérletünk:
Mikor kedvesemmel úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, egy vidéki városban ezt meg is tettük. Nem volt már ez sem könnyű, s némi szerencse is kellett hozzá, mert turisztikailag fontos település révén kiadó lakás, ház nehezen fellelhető tavasz végétől ősz elejéig. Kedvesem mégis talált egy kétszobás téglaépítésű lakást egy kertvárosi övezet társasházában.
Nem volt a legolcsóbb, de úgy láttuk, ki tudjuk fizetni. Hárman költöztünk, én a fővárosból, a kedvesem és gyermeke a választott albérlet városából.
A gondok már beköltözéskor elkezdődtek, mert az alapvető biztonság is hiányzott. Nem voltak földelt konnektorok, pontosabban egyetlen darab volt. A többi amellett hogy nem volt földelt, még lógtak is a falból, és amelyik éppen áramot adott az is levágta a biztosítékot.
A földelést nem nélkülözhető eszközöket abból az egyetlen konnektorból oldottuk meg elosztóval, hosszabbítókkal, s úgy nézett ki a lakás, mint egy erőmű. Kifejezetten életveszélyes volt.
A másik rémisztő dolog az átfolyós vízmelegítő a fürdőszobában. no az az első fürdésem alkalmával kigyulladt s üveggolyó méretű tűzgolyók hullottak belőle, s miután nagy nehezen elzártam a gázt, még negyed óráig csepegett a tüzes fém.
A tulaj ki is cserélte némi szabadkozás mellett, de a bajok nem értek véget. Második nap a nagyszoba redőnye egyszerűen leszakadt, kifutott a sínből.
Már-már beletörődtünk a szerencsétlenségi sorozatba, de aztán mégis csak bosszantó dolgok jöttek. Nem kevés közös költséget kellett fizetni amiben lényegében semmi nem volt benne. Minden lakónak bizonyos időközönként takarítania kellett az egész lépcsőházat természetesen saját eszközökkel, tisztítószerekkel. A lépcsőházban olyan hideg volt mint egy hűtőházban.
A bejárati ajtónk annyira el volt vetemedve, hogy egy könyv is átfért volna a réseken, így a lakás valamicske melege egyből ki is szökött. A nagyobbik szoba nyílászárói is nagyobb résekkel voltak eleresztve, a fűtés lekapcsolása után 3 perccel teljesen kihűlt a szoba. a kisebbik szoba nyílászárója jó volt, de ott meg a konvektor nem fűtött elég jól.
Volt a lépcsőházban egy kerékpártároló is, ahonnan az első hetekben el is lopták az egyik kerékpárunkat. egyértelműen ott lakó tehette, de persze bizonyítani nem tudtuk.
Visszatérve magára az albérletre: A tulaj ad hoc jelleggel hozta a teljesen érthetetlen számlákat. Abban állapodtunk meg, hogy bediktálás után fizetünk, s ezt így is tettük, nem is volt két egyforma számla. Kiszámítottuk, a fogyasztást a fizetendő összeget, s minden forintra stimmelt, mégis kiköltözéskor elénk toltak olyan végszámlát, ami több mint ötvenezer forint fizetését jelentette volna, mondván átalány volt. persze nem fizettünk, hiszen ez marhaság, az átalánynál ugyanis nem a tényleges fogyasztás szerint fizet az ember, mi pedig pontosan annyit fizettünk, amennyit elhasználtunk.
Találtunk egy jóval olcsóbb albérletet s ez fontos szempont volt akkor. Még nem sejthettük mi vár ránk.
Következő rész: Második közös albérletünk avagy a rémségek háza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése