Második közös albérletünk avagy a rémségek háza

Mikor olcsóbb albérlet után kellett néznünk, nem volt könnyű dolgunk. Egy ismerős által sikerült találnunk egy kertes házat, viszonylag olcsón, ami ugyanakkor elég lehangoló állapotban volt. Úgy döntöttünk, hogy ha költözhető állapotra rendbe hozatjuk, pár hónap alatt visszajön a befektetés, hiszen 30 ezerrel olcsóbb volt a havi albérleti díj s közös költség nem is volt.  Gondoltuk a testvéremmel kifestetjük, kitakarítjuk, a hibákat elhárítjuk, a rohadt parkettára linóleumot teszünk. A festés kész őrület volt, mert egy méteres magasságban a teljes fal a vizesedéstől lerohadt, s volt ahol 10 centi mélységig újra kellett vakolni.  Emellett a ház összes fala tele volt mindenféle méretű szögekkel, amire a tulaj aggatott mindenféle dolgokat. Díszeket, falvédőt, stb.. Ez a felújítás kb 120 ezer forintos kiadást hozott, de akkor tényleg úgy láttuk ez megéri. Belefogtunk, s megcsináltuk két hét alatt, s be is költöztünk. A víznyomás gyengesége elég hamar (már a felújítás alatt) kiderült, de a tulaj szerint azon a környéken ez a normális. (Mint egy hegyi falu legtetején). 
Beköltözés után jöttek a gondok. A tűzhely, mely a tulaj elmondása szerint új volt, kb 30 éves lehetett, de a gáz bele sem volt kötve, a gázcsonk a tűzhely mögött a földön hevert. persze ezt nem tudtuk, és amikor a palackot megnyitottuk, (a tűzhely palackról ment, a fűtés vezetékes gázról) és próbáltuk a rózsákat meggyújtani, a gáz szivárgott. Jó hogy fel nem robbantunk. A sütő része egy az egyben ki volt szerelve, s ott hevert  benne minden alkatrész.  A bojler villanyos volt, s egy földelés nélküli konnektorból kapta az áramot. Másból nem is kaphatta volna, mert földelt konnektor nem is volt a házban. A bojler fogyasztása annyi volt, hogy lényegében alig mertük használni a meleg vizet. A spórolás extrém méreteket öltött a számlák ennek ellenére igen magasak voltak. 
Visszatérve a víznyomásra: Miután beköltöztünk, a kedvesemmel megnéztük, mitől lehet ilyen mértékű a nyomás hiánya, s elzártunk minden csapot, a vízóra mégis ment nem is gyengén. Szóltunk a tulajnak, aki kijött, s megdöbbenve konstatálta, hogy a lezárt aknafedelű kerti csap folyt rendesen. Így elfolyt két hét alatt több mint kétszáz (!) köbméter víz a talajba.Mivel a tulaj s a férje régen a vízműnél dolgoztak ,annyi volt a teendőjük, hogy 2 nap múlva kijött egy régi kolléga s lecserélte a vízórát. Ezzel szemrebbenés nélkül le is tudták a dolgot. Egyébként átlagosan 3 naponta jártak be hozzánk villany,gáz és vízórát leolvasni, minden előzetes értesítés nélkül ,ami rettentően bosszantó dolog volt. Még este, lefekvésünk után is ott dörömbölt az ablakban a tulaj mert éppen egy gyújtóra volt szüksége. Néhány nagyobb 100 lábú rovar és pókok is előmerészkedtek néha. Aztán eljött az ősz, a konvektorokat be kellett (volna) kapcsolni. Ismét szólni kellett a tulajnak, aki előadta, hogy" ezek még tavaly rendesen működtek". Majd egy gyufa segítségével életet lehelt a szerkezetekbe, de figyelmeztetett hogy ki ne kapcsoljuk mert akkor nem lehet őket visszakapcsolni. Ahhoz képest egyébként hogy víz-gáz szerelő volt, az égvilágon semmit nem tudott megcsinálni rendesen. Az egész ház egy "Mekk-mester" féle összetákolt életveszélyes ezer éves épület volt. Októberben aztán a falak oly mértékben elkezdtek átázni a víztől hogy hatalmas penészgombák jöttek ki a sarkokban a plafonon, így gyorsan el kellett jönnünk ha nem akartunk még egy betegséget is összeszedni. December elején költöztünk el. A tulaj persze ragaszkodott ahhoz, hogy kifizessük a teljes egy hónapot amit már ott sem töltöttünk, egy fillért sem vont le azért mert kifestettük és viszonylagosan felújítottuk a házat. De mikor eljöttünk azért megnézte, hogy a csorba, ócska pár darab evőeszközt nem vittük-e magunkkal. Szánalmas hozzáállás. Kiköltözésünk előtt jöttünk rá, hogy mikor nem voltunk otthon, bemászkáltak a házba. ugyanis égve felejtettem a villanyt, visszamentem, s a külső ajtó nyitva volt, a belső volt csak zárva. mellesleg nem égett már a villany sem.
Sajnos ez is csalódás volt, de az albérletet kiadó tulajdonosok hozzáállását példázza ez a történet is. 

Néhány kép arról, hogyan nézett ki a ház beköltözés előtt, felújítás alatt:

És két kép a felújítás befejezése utáni állapotokról. Jól látható a parketta mintázatú linóleum is és hogy a falak frissen voltak festve:

Következő rész: Harmadik közös albérletünk, avagy élet az egérlyukban.